Az önkénteségről

Az önkéntesség története egyidős az emberiségével.
Alapvető emberi értéken, a szolidaritáson alapszik. Az önkéntes munka lényege a szükséget szenvedő embernek segíteni, amiért nem vár cserébe semmit az önkéntes, egyszerűen az teszi boldoggá, hogy hasznosat és jót cselekedett.

Az önkéntes tevékenység emberi kapcsolatokról szól, ami minden résztvevő számára gyümölcsöző. Miért fontos az önkéntes tevékenység?
- ez lehetőség az élethosszig való tanulásra
- a szabadidő hasznos eltöltése
- elkerülhető a magány, a passzivitás, kirekesztődés
- hasznos vagyok más számára
- előnyös a nemzetgazdaságnak.

A sikeres együttműködéshez fontos az egymás iránti bizalom és őszinteség. Fontos tényező még, az önkéntes a vállalt tevékenységet nem külső kényszerre végzi, önszántából, szívesen.

Az önkéntes segítés legrégebbi leírása a Szentírásban található, az irgalmas szamaritánus példázatát Lukács evangéliumában olvashatjuk: egy utazót megtámadnak, kirabolnak és ott hagynak az út szélén. Később egy pap, egy levita halad el mellette, de egyik sem áll meg segíteni a szerencsétlenül járt utazónak. Végül egy szamaritánus áll meg és segít. (Tudni kell, hogy a történet idején a zsidók szemében a szamaritánus megvetett eretneknek számított. A szó jelentése: nagylelkű, irgalmas szívű ember.)

A korai kereszténység idején a jótékonykodás a felebaráti szereteten alapult. A segítés intézményi formája a középkorban egyházi keretek között kezd kialakulni, amikor betegek, idősek ellátását vállalták, alamizsnát osztottak. Hatalmas előrelépés volt 160l-ben Angliában a „Szegénytörvény” megszületése, ez kötelezte az államot a rászorulókról való gondoskodásra. A történelem során a nagy európai egyházak szociális és egészségügyi területen végeztek önkéntes segítő munkát.

A magyar állam 1867-ben megalkotta a szegénygondozás szabályozását.

A legnagyobb, az egész világra kiterjedő segélyszervezet a Nemzetközi Vöröskereszt, melynek létrejötte Henri Dunant svájci üzletember nevéhez köthető. Ő 1859-ben megszervezte a lakosság segítségével a solferinói csatatéren a sebesültek ellátását, majd 1880-ban megalakult a Nemzetközi Vöröskereszt, központja Genf. A szervezet hivatalos jelképe a vörös kereszt, a vörös félhold (Törökország), és a vörös Dávid csillag (Izrael).

A magyarországi Vöröskereszt szervezetének megalakulását 1882-ben jegyezte be a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága.
A magyar szervezet fővédnöke a mindenkori köztársasági elnök.
A Vöröskereszt feladatai:

- háború esetén, katasztrófa esetén az áldozatok mentése,
- segélycsapatok működtetése
- eltűnt személyek felkutatása
- menedéket kérőknek és menekülteknek szállás, élelem biztosítása
- elsősegély nyújtási tanfolyamot szervez
- önkéntes véradások lebonyolítása, szervezése
- szociálisan segíti a rászorultakat.

Nemzetközi segítő szervezet az UNICEF, 1946-ban jött létre, mely céljául a II. világháború utáni Európában a gyermekek segítését tűzte ki. A szervezetnek 8 millió adományozója és legalább 100 ezer önkéntese van a világon. Napjainkban az egész világon segíti a gyermekeket háború, katasztrófa esetén.

A segélyszervezetek működését társadalmi és egyéni adományok biztosítják.

Az Önkéntesség Nemzetközi Éve 2001-ben volt, évenként december 5-e az önkéntesség világnapja.

Magyarországon 2001-ben fogadta el az országgyűlés az önkéntes törvényt, ekkor alakult meg az ÖKA, Önkéntes Központi Alapítvány.

Történelmünk során az önkéntes tevékenységnek több formája volt, pl. háborúk idején az asszonyok sebesülteket ápoltak, kötszert készítettek, gyapjú zoknit kötöttek, 1848-ban nemzeti színű – kabátra
felhúzható – karszalagot kötöttek.

A II. világháború alatt zsidók életét mentette: Oscar Schindler, Raoul Wallenberg, Carl Lutz, Angelo Rota, Giorgio Perlasca, Apor Vilmos, Sztehlo Gábor, id. Antall József, Bay Zoltán.

Ma az olimpiák, nemzetközi sport rendezvények, fesztiválok lebonyolítása önkéntesek közreműködésével történik.
2010-ben Pécs Európa Kulturális Fővárosa volt, az eseményen 780 önkéntes sikeresen tevékenykedett.

A magyar történelem kiemelkedő egyénisége volt Árpád-házi Szent Erzsébet, aki Sárospatakon 1207-ben született, meghalt 1231-ben Marburgban. A köz javára való munkálkodását azzal kezdte, hogy árva gyermekek részére menedékhelyet alapított, majd kórházat alapított, ahol maga is segített a betegápolásban. Wartburg várának éléstárait kinyittatta a szegényeknek. Többnyire rózsákkal a kötényében ábrázolják. Alapja egy legenda, mi szerint egy alkalommal kenyeret vitt a szegényeknek, amikor sógorával találkozott, aki megkérdezte, mit visz a kosarában. Erzsébet attól tartva, hogy megtiltják neki a jótékonykodást, azt válaszolta, rózsákat, és amikor megmutatta a kosarát valóban rózsák voltak benne. 1235-ben avatták szentté.

A XX. század kiemelkedő személyisége volt Batthyány Strattmann László, a herceg 1915-ben körmendi kastélyában szemészeti klinikát rendezett be és a szegény beteget ingyen gyógyította. A főnemes szemész orvos, aki a szegények orvosaként vált ismertté, 1931-ben halt meg, 12 gyermeke volt, 2003-ban Boldoggá avatták.

Napjaink sokak által ismert személyisége dr. Eőry Ajándok orvos, a hajléktalanokat mentő, fokhagymás csodadoktor.
Tevékenységét a Máltai Szeretetszolgálat keretében végzi, ő nem fanyalog, hogy a hajléktalan, mosdatlan, büdös, ittas, nem ítélkezik felettük, nagycsütörtökön még a lábukat is megmossa. A hit erejével végzi munkáját, évente 6-7 ezer embert gyógyít, azokat, akikről mások még a tekintetüket is elfordítják. A Széll Kálmán téren rendszeresen találkozhatunk vele.

Napjaink „hivatásos” önkéntese Böjte Csaba ferences szerzetes, aki talán több mint 20 éve kezdte elhagyott gyermekek gondozását, amikor is egy 8 hónapos babát nyomott a kezébe az ismeretlen asszony azzal, hogy csináljon vele amit tud. Azóta több száz elhagyott gyermek lakhatását, nevelését, oktatását szervezte meg, Csaba testvér első gyermekei felnőttek, sokan diplomát szereztek, dolgoznak, boldogulnak, családot alapítottak. Amit tesz szerzetesként, példa értékű.

Az önkéntesség elhíresült magyar szereplője „Róbert bácsi”, akit szólás-mondás alapon ismerünk. Származását tekintve jemeni zsidó szülők gyermeke, anyja 12, apja 13 éves volt amikor született, becsületes neve: Feinsilber Róbert. Viszontagságos, kalandos úton jutnak el Európába, Hollandiában élnek egy ideig, majd az 1910-es években érkezik Budapestre. A nagy gazdasági világválság idején Róbert bácsi meleg teát osztott és éjjeli menedékhelyet tartott fenn, az 1920-as évek nyomorral sújtott Budapestjén. Később gazdag embereket, bankokat, cégeket keresett fel, adományt gyűjtött. Ingyen konyhája volt: a Kálvin téren, Kálvária téren, Haller téren, Városligetben, Almássy téren. Ingyen ebédet osztott az éhezőknek, naponta 2-300 adag levest. Nagy népszerűségnek örvendett, tekintélyes támogatói voltak, akik a hatóságok esetleges fellépéseinél is megvédték. Azonban mikor már egy évtizede működtek Róbert bácsi konyhái, és neve fogalommá vált, kiderült, hogy az élelem és ruhanemű jobb részét a szegények sose látták. Az összegyűlt pénz nagy részét is elsikkasztotta, és a pénzből Bécsben két házat vásárolt. 1930-ban a kirobbant botrányt követően letartóztatták. A rendőrség megállapította, hogy a szélhámos bécsi vagyonát nem lehet elkobozni, mert nem magyar állampolgár, így kiutasították az országból. Róbert bácsi 1930.V.2-án hagyta el a Magyarországot. Idézem a szavait: Az élet célja és értelme számomra a JÓTÉKONYSÁG, úgy érzem, az a legnagyobb boldogság, ha enyhíthetek mások szenvedésein.

Számos európai önkéntes közül nekem a legkedvesebb Albert Schweitzer, 1875-ben született, teológus, orvos, filozófus, lelkész, orgonaművész. 1913-ban Afrikában kórházat alapít, orgonahangversenyei bevételéből fizeti adósságát. A kórházat több ezer beteg afrikai befogadására teszi alkalmassá, ahol 300 leprás volt. Világnézete az élet tiszteletén alapult, munkássága példaértékű. A II. világháború után Svájcban, Ausztriában, Németországban falvakat hoztak létre árva, elhagyott gyermekek befogadására, amelyeket Albert Schweitzer személyesen patronált és ezek a falvak az ő nevét viselték.

Befejezésül Albert Schweitzertől idézek:

„Időt kell szakítanod embertársaidra, ha még oly apróságot is. - valamit, amiért fizetséget nem kapsz, csupán a kitüntető érzést, hogy megtehetted.”